Takács - Szencz Lívia

/ Idő/ Lombkorona teraszán napozó fagylaltlelkek lézengenek / Vízipipa gyomrában vihart kever percenként a lélegzet./ Természet kérges tenyerén búzakalász énekel / Horizont tükörképében okkerszoknyás napraforgó táncra kel / Rekkenő hőségben lebegek, hol dohánypollen illata terjeng / Gondolatban sörhabfürdőt veszek – / Aztán pelyhes pillecukrok egynyári bálja múltán / Úgy elszállt a pitypang, mint a nyár a képzelet hátán. /Szencz Lívia